Tényleg ne haragudjatok, hogy megint az esküvőt taglalom, de már annyira a nyakunkban van, hogy jelenleg nem nagyon van más a fejemben. Két napja volt a lánybúcsúm, amiből még mindig nem tértem magamhoz. Na nem azért mert sokat ittam, hanem, mert annyi élménnyel és emlékkel gazdagodtam, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Tervező szoftver segítségével sem lehetett volna ennyire jó programokat összehozni eme jeles napra. Gokartoztunk, majd barátnőm lakásán kicsit „alapoztunk”, közben különböző játékokban kellett megfelelnem. Aztán vonatozás közben is kellett aláírást és jókívánságokat begyűjtenem. A koncert, amin voltunk pedig a csúcspontja volt a napnak. Nagyon jól szórakoztam, örök emlék maradt. Nem voltunk sokan (a szórakozó helyen igen, de lánybúcsún nem), de úgy gondolom ez így volt tökéletes. Büszke vagyok, hogy ilyen testvérem és barátaim vannak. Egy doboz fogja őrizni ennek a napnak az emlékeit. Szerintem sűrűn előveszem majd és nosztalgiázok. Ezután pedig természetesen jöhetnek az újabb emlékek közösen.