Nem mondhatom, hogy szétszórt lennék, egyszerűen mindig mindent elfelejtek. Ha egy cetlire felírom, hogy mit kell vásárolnom, a cetlit otthon felejtem, vagy egyszerűen elfelejtem elővenni. A neveket egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni. A számokat pláne. Éppen ezért, ha több kódot kell megjegyeznem, valahova fel kell írnom vagy egy kódot használni mindenhova, különben letiltanak. Ha lenne automata kapu a házamhoz a kapu távirányítót biztos elfejeltetném. Az a jó, hogy addig nem tudnék kimenni a kapun, így csak leesne, hogy talán a kis távnyitót használnom kéne. A riasztó kódot munkahelyemen, csodálatos módon hamar megtanultam, lehet, hogy ezek a számok valamiért jobban megjegyezhetők számomra. Az arcmemóriám viszont nagyon jó. Ha egyszer látok valakit az utcán, utána máskor már felismerem. Lehet, hogy nem tudom mihez kötni, de az arca ismerős lesz. Mindig mindent valamihez kötnöm kell, hogy aztán fel tudjam eleveníteni. Nyelvet is úgy tudok tanulni, hogy mondjuk az adott szót helyzethez kötöm. Magolni nem tudok. Vagyis tudok, de annak az eredménye körülbelül egy napig tart.