Ma a vonat időben beért, így nem késtem el munkahelyemről. Azonban a fővárosi közlekedés ismét felborult, mert az egyik metró ismét nem közlekedett. Bármilyen hihetetlen, egy metró kiesése hatalmas káoszt tud okozni. Egyik kolléganőm „menetideje” így fél órával több lett, pedig ő az, aki mindig pontosan érkezik, még előbb, mint kéne. Örülök, hogy én nem a város közepén közlekedem, hanem a szélén, és ha ilyen történik, több lehetőségem is van arra, hogy megoldjam, akár gyalog is. Szeretem, ha van póttervem. Akkor vagyok kicsit megcsúszva, ha a vonat késik, mert onnan nem tudok mit csinálni. Szerencsére olyan nagyon sokszor nem kell ezzel foglalkoznom, mert nagyjából időben ér az a vonat, amivel én szoktam menni. Persze nem véletlenül, hiszen direkt egy órával korábban indulok, mint kellene, hogy biztos beérjek. Ez nem biztos, hogy normális, de inkább, mint idegeskedni. Így a kényelmes, még akkor is, ha kicsit előbb kell felkelnem. Alkalmazkodni kell sajnos, mert a vonat nem fog hozzánk. De még mindig jobb, mint a busz. (Zürich Svájc busz)